Határozó a tenyésztett Achrioptera (Coquerel, 1861) fajokhoz
Közepes- és nagytermetű fajok, vékony, hosszú testalkattal. Mindkét nem rendelkezik szárnyakkal, amelyek rendszerint feltűnő színűek. Általában a hímek teste is élénk színű. A nemzettség kilenc faját ismerjük, melynek mindegyike Madagaszkáron honos. Jelenleg 3 fajt és az egyik 2 alfaját tenyésztik.
Határozókulcsok a tenyésztett fajokhoz
Hímek:
1. Az előhát, előmell és a 2-6. alsó potrohszelvény tüskés → Achrioptera spinosissima (Kirby, 1891)
- Az előhát, előmell és a 4-6. alsó potrohszelvény tüskétlen → 2.
2. A hátulsó szárny rövid (15-20 mm). A test és a lábak kékek, a combok alsó fele narancssárga. → Achrioptera fallax (Coquerel, 1861)
- A hátulsó szárnyak hosszabbak mint 33 mm → 3.
3. Robosztusabb, a potroh sárga. A szárny elülső szegélye a közepétől a végéig szürkészöld, beljebb a szárnyon kékesfehér vagy áttetsző ablakokkal. → Achrioptera punctipes punctipes (Serville, 1838)
- Karcsúbb. A potroh zöld, minden szelvény hátulsó szegélyén sárga, kereszirányú sávokkal. A szárny elülső szegélye élénk narancssárga, beljebb áttetsző, vagy sárgásbarna foltokkal. → Achrioptera punctipes cliquennoisi (Hennemann & Conle, 2004)
Nőstények:
1. Az előmell tüskétlen → 3.
- Az előmell tüskés → 2.
2. Nagy faj (testhossza 222-238 mm) előhát és a 2-7. alsó potrohszelvény tüskés. A szárny jól fejlett (54-55 mm), a harmadik potrohszelvényig ér. → Achrioptera spinosissima (Kirby, 1891)
- Kisebb faj (testhossza 185-200 mm) előhát és a 4-7. alsó potrohszelvény tüskétlen. A szárny megrövidült (24-26 mm) nem éri el a potrohszelvényeket. → Achrioptera fallax (Coquerel, 1861)
3. A középhát 1,6x hosszabb, mint a fej és az előhát együtt. A csáp sötét piros. A szárnyvég szürkés fekete, fehéres vagy némileg kékes átlátszó ponttal → Achrioptera punctipes punctipes (Serville, 1838)
- A középhát 1,8x hosszabb, mint a fej és az előhát együtt. A csápszürkészöld, a vége sötét piros. A szárnyvég sötét barna, fényes narancsszínűen átlátszó pontokkal → Achrioptera punctipes cliquennoisi (Hennemann & Conle, 2004)
