Az indonéz szigetvilágban elterülő Borneó Földünk harmadik legnagyobb szigete, nagysága 743 330 km². Területén három ország, Indonézia (Kelet-, Dél-, Nyugat-, valamint Középső-Kalimantán), Malajzia (Sabah és Sarawak), valamint Brunei osztozik. A sziget lakossága 2000-ben körülbelül 16 millió volt. A sziget legmagasabb pontja a Mount Kinabalu 4095 m, Sabah tartományában található, a Kinabalu Parkban, ami az egyik legfontosabb nemzeti park, rendkívül változatos és endemikus növény- és állatvilággal.
Történelem:
Borneó virágkorát a 15. és 17. század között élte, ekkor a sziget egész területét egyetlen ország, a Brunei Birodalom irányította. Az európaiak terjeszkedésének köszönhetően a sziget közigazgatási egysége megbomlott, területén a hollandok és a britek osztozkodtak. A mai állapot 1984-ben, Brunei függetlenségének elnyerésével alakult ki.
1962 és 1964 között a szigeten fegyveres konfliktus robbant ki Indonézia és Malajzia között.
A 1942-ben japán hadsereg az ausztrál foglyokat Sandakanba vitte egy kifutópálya építésére. Eleinte meglehetősen jól bántak a foglyokkal, később azonban az ételadagokat csökkenteni kezdték és egyre kegyetlenebbek lettek a fogvatartottakkal. 1944 végén, amikor a szövetséges erők közeledni kezdtek Borneohoz, a japán úgy döntött, a kb. 2000 ausztrál és brit foglyok nyugat felé, Ranau-ba küldi, át az esőerdőn. A legyengült és beteg foglyok a 260 km sorra haltak. Aki túl gyenge volt, az Sandakanban maradt, ahol mind meghaltak vagy megölték őket. Csak hat – mind ausztrál – maradt életben a menetből és élte túl a háborút.
Természeti környezet:
Borneó területén található az ázsiai térség egyik legkiterjedtebb, legegybefüggőbb trópusi esőerdőállománya, melynek mérete azonban a maláj ipar, valamint más, multinacionális cégek faigényének köszönhetően napról-napra csökken. A világ jelenlegi trópusi fakitermelésének mintegy fele Borneóról származik. A fakitermelésen túl az esőerdők területét tovább csökkentik a folyamatosan szaporodó pálmaültvevények is. Jelentős faállomány pusztult el az 1997-ben és 1998-ban a szigeten dühöngő erdőtűz miatt, amelyet vélhetően emberi mulasztás okozott, felelőtlen tűzgyújtás formájában, az El Niño következményeként beköszöntő rendkívül száraz időszakban. 2015-nem is hatalmas erdőtüzek pusztítottak a sziget indonéz területén.
A még meglevő esőerdők jelentik az orangután, valamint több endemikus, ritka faj, mint például az indiai elefánt, a szumátrai orrszarvú vagy a ködfoltos párduc egyetlen természetes élőhelyét. Tény, hogy a sziget Délkelet-Ázsiában egyedülálló természeti értékekkel rendelkezik, és a WWF szerint a legtöbb itt élő fajt a kipusztulás fenyegeti, mivel az indonéz kormány a közelmúltban jelentette be a világ legnagyobb pálmaültetvénye létrehozásának tervét, amely nagyjából Magyarország területének egyötödével lesz egyenlő. 1996 óta évente átlagosan 2 millió hektárnyi fát vágtak ki, s mára az erdő eredeti méretének felére csökkent
Turistaként többször is jártam Borneón, azonban 2008-ban lehetőségem nyílt a WOX (Way Out Experiences) alapítvány segítségével fotósként bejárni azokat a nemzeti parkokat és területeket, ahol az orangutánok védelmével és rehabilitációjával foglalkoznak. A WOX Alapítvány azóta kinőtte magát és ma már számos országban szerveznek programokat veszélyeztetett állatfajok részére, ahol a részvevők a pár napos programokról a pár hónapos önkéntes munkákban vehetnek részt.
Az általam bejárt 3 központ a következő volt:
Sepilok Orangután Rehabilitációs Központ
1964-ben alakult árva orangutánok visszavadítására az eredeti élőhelyi körülmények közé.. Jelenleg a leglátogatottabb orangután központ Borneon, a fő profil az ismeretterjesztésen van. Turisták számára ajánlott, itt biztos mindig láthatunk állatokat az etetési időpontokban.
Semenggoh Rehabilitációs Központ
15 percnyi autóútra Kutchingtól a legnépszerűbb rehabilitációs központ, itt már egyáltalán nem biztos, hogy látunk orangutánokat, mivel sikeres a visszavadító program.
Matang Rehabilitációs Központ
A legújabb központ Sarawakban, itt tartják és engedik el közeli nemzeti parkban az orangutánokat. A Baku nemzeti parkhoz közel eső központ, a legkevésbé látogatott, itt kevés orangután van és messze a lakott településtől. Ott jártamkor 7 orangután volt itt, vad és félvad körülmények között.
A rehabilitációs központokon kívül a Kinabatangatan folyó környéke volt a megfigyelési terület, ahol naponta több túrát is tettünk a folyó mentén, orangutánokra, nagyorrú majmokra, elefántokra és más állatokra „vadászva”.
Orangutánokról
Az orangután (Pongo) az emberszabású majmok ázsiai neme. Fejlődési vonala (Ponginae alcsalád) mintegy 14 millió éve vált el a többi emberszabásúétól. A leletek tanúsága szerint régebben egész Délkelet-Ázsiában élt, napjainkra Borneó és Szumátra szigeteire szorult vissza. Neve malájul erdei embert jelent. Az indonéz bennszülöttek félték és tisztelték, egyes törzseknél a férfiasság próbája volt egy kifejlett hím legyőzése kézitusában.
A közelmúltig két alfajt különböztettek meg, a szumátrai orangutánt (Pongo pygmaeus abelii) és a borneói orangutánt (Pongo pygmaeus pygmaeus). Újabban a két elkülönült populációt külön fajoknak tekintik, Pongo abelii és Pongo pygmaeus néven.
Az orangután a legnagyobb testű fán élő állat. Nemi kétalakúsága erőteljes: a hímek 1,5 m magasak, tömegük 50–90 kg, a nőstények 1,25 méter magasak és 30–50 kilogrammosak. Az idős hím orangután jellegzetes pofalemezeket növeszt. Testét hosszú, vörös szőrzet borítja. Karjai lényegesen hosszabbak lábainál, a hímek karfesztávolsága 2–2,25 méter.
Elsősorban gyümölcsökkel, azon belül is főleg fügefélékkel táplálkozik. Az orangutánok mozgása különböző gyümölcsök éréséhez igazodik. Emellett megeszik a leveleket, gallyakat, rügyeket és virágokat, alkalmanként földet is – alighanem ásványi anyagai miatt. Étrendjét kisebb rovarokkal, gerincesekkel, tojással egészíti ki; A fák lombozatában, odvaiban megmaradó esővizet issza. Többnyire délelőtt és késő délután aktív. Éjszakára lombokból épít fészket a lombkoronaszintben, úgy 10–20 méter magasan. Ritkán használja ugyanazt a fészket több napig, rendszerint folyamatos mozgásban van és éjszakánként új fészket épít, alkalmanként újra megalszik egy régi fészekben, amelyet mindig felújít. Sokáig azt hitték, hogy a vizet afrikai rokonaihoz hasonlóan kerüli, így úszni sem tud, azonban fogásban kiderült, tudnak úszni, sőt víz alá is merülnek. Az élőhelyi kamerák felvételei igazolták, hogy időnként a természetben is úszva kelnek át kisebb folyókon.
A kifejlett hím territóriuma nagyobb, mint a nőstényeké, és a területtel jár a párzás joga is. Még a nagy hímek territóriuma sem túl nagy: Borneón 2–6, Szumátrán 2–10 négyzetkilométer. Ennél nagyobb területet a sűrű esőerdőben nem is tudnának ellenőrizni. A fiatalabb hímek egyedül vándorolnak egyik területről a másikra. A nőstények egyedül, ritkábban egy másik nősténnyel, illetve kölykeikkel élnek, jóval kisebb, átlagosan 0,65 négyzetkilométeres területen. A vezérhímekkel általában csak akkor találkoznak, amikor az párzani akar. A hímek rendkívül ellenségesek egymással és gyakoriak az összecsapások. A vezérhím több nősténnyel is párosodik. A borneói orangutánok 233–263 nap, a szumátraiak 227–275 nap vemhesség után rendszerint egy, körülbelül 1,5 kg-os kölyköt szülnek, de az ikerszülés sem ritka. A fiatal orangutánok anyjukba kapaszkodva utaznak a fák koronaszintjén. Az anya körülbelül 42 hónapos korában választja el kicsinyét. A szülői gondoskodásnak köszönhetően a kölykök halandósága alacsony; 91%-uk eléri az egyéves kort. A fiatalok 6–7 éves korukban válnak önállóvá. A nőstények anyjuk közelében maradnak, a hímek azonban messze vándorolnak.
A nőstények 7–10 éves korukban válnak ivaréretté; eddigre elérik felnőtt méretüket. Első kölyküket rendszerint 15 éves korukban szülik, a következőket pedig általában 8 évente. A hímek 10–12 éves korukig nőnek, de fizikai és szociális érettségüket csak körülbelül 14 évesen érik el. Vadon körülbelül 45 évig, állatkertben akár 60 évig is élhetnek.
Az orangutánok rendkívül vonzódnak a tárgyakhoz, eszközökhöz; a vadon élő példányok is rendszeresen használnak eszközöket. Állatkertekben jó megfigyelőképességük, intelligenciájuk, erejük és eszközhasználó képességük révén ők a legsikeresebb szökőművészek.
Az orangután az egyik leginkább veszélyeztetett állatfaj. A vadászat, az illegális állatkereskedelem mellett főleg élőhelyének pusztulása fenyegeti. Az orvvadászok megrendelésre szállítják a vadon fogott orangutánkölyköket, amelyek anyját rendszerint megölik. 1900-ban még mintegy 300 ezer orangután járta a vadont; számuk 1971-re 4 500 alá csökkent. Az aktív védelemnek, visszatelepítő programoknak köszönhetően jelenleg úgy 25 ezer orangután élhet a két szigeten; többségük Borneón. A pálmaolaj ültetvények miatti erdőirtás Borneón és Szumátrán jelentősen csökkenti az élőhelyüket; az egykor egységes populáció 21, egymástól elszigetelt csoporttá esett szét.
Az állatkertek világszerte küzdenek az orangutánok megmentésért, főleg azzal, hogy ne kelljen a vadonból befogni állatokat, hanem az állatkerti populáció önfenntartó legyen. A többi emberszabású majomhoz hasonlóan az orangutánok is mindenütt a látogatók kedvencei, ezért sok állatkertben láthatóak. Magyarországon két állatkertben élnek orangutánok. A Budapesti Állatkertben szumátrai orangutánok a Nyíregyházi Állatparkban pedig borneói orangutánok láthatóak.
Sepilok Rehabilitációs Központ
A Sepilok rehabilitációs központban az állatok gyakran a látogatók között sétálnak. Érdemes tisztes távolságot tartani tőlük, ellenkező esetben hátizsákunk tartalma vagy kameránk bánhatja.
Az itt élő állatok többsége fiatal, és háziállatként tartották őket korábban. Az itt töltött évek alatt szocializálódnak és megtanulják az esőerdőben megtalálni a táplálékukat.
A cukornád finom táplálék, és nem csak az egyik vége tartalmaz édes folyadékot, eltörve még további ínyencséghez lehet jutni – hamar megtanulják a fiatal állatok.
Matang Rehabilitációs Központ
Doris 5 éves koráig emberek között élt, ezért mindig megpróbál valami csemegét kunyerálni. Mivel tilos etetni őket, semmit sem adtam neki; bosszúból fadarabokkal próbált megdobálni. A nagy melegben jólesik egy kis hűvős fürdő az árnyékban, utána pedig máris kész az új séró. George egy elektromos pásztor megfogva vakult meg, így találtak rá egy olajpálma ültetvény mellett. Több műtéttel sikerült megmenteni a szemét, majd visszaengedték az esőerdőbe.