Jól nevelt görög teknős

Fodor Attila előadása 2017.04.09

 

Mindenkinél elkezdődik valahol a görög teknős történet, nálam a 70-es évek elején kezdődött. A szüleimnek már akkor voltak teknősei, amikor kicsi gyerek voltam, tehát nekem az életemben nem volt olyan pillanat, hogy ne lett volna teknősöm, végig kísérték az életemet. Szárazföldi teknőseim másfél évtizede vannak.

Fiatal korában válik el egy teknős esetében, hogy milyen jól nevelt lesz és ez alapvetően rajtunk múlik. Nyilván nem azért lesz jól nevelt, mert ha eldobunk egy botot visszahozza, hanem ahogy fejlődik, a küllemében megőrzi-e a fajra jellemző tulajdonságokat, vagy eltorzul, ami sajnos a szárazföldi teknősök fogságban tartásánál teljesen általános. .

Ahhoz, hogy az ember bármilyen állatfajt igazán megismerjen, érdemes elmenni az életterükbe, természetes elő környezetükbe, hogy megnézzük mivel táplálkoznak, milyen talajon, milyen klímakörülmények, milyen viszonyok között élnek. Minél jobban elsajátítjuk ezt, annál valószínűbb az, hogy sikerül majd akár száz éven keresztül szépen nevelni és jól tartani az állatot.

Vannak élőhelyi jelenségek, amiket persze nem szabad az otthoni tartáshoz lemásolni. Sajnos gyakran lehet látni, hogy elhordják a lábuk alól az életteret, a talajt, útépítésekhez legyalulják a domboldalakat. Az sem ritka, hogy felgyújtják a területeket, az is viszonylag gyakori látvány, hogy ahol a görög teknősök élnek ott mindenfele növényeket felgyújtanak. Ez azért nagyon veszélyes, mert ezek az állatok általában nem kis házikókban laknak, hanem a természetes otthonuk, ahova hazamennek azok a bokrok töve, a fűcsomók. Ez egy biztonságérzetet ad nekik, illetve ott a levegőpáratartalma sokkal magasabb, mint akár két méterrel odébb, illetve nagyon gyakran olyan növények tövébe húzódnak be, amik tüskések, tehát pl. a szederbokrok tipikusan, olyan növények, amelyek nagyon jó menedéket biztosítanak számukra, de akár a borókások is. Nagyon sok más állat nem megy oda be utánuk, hogy vadássza őket. Ha túl is éli a teknős egy-egy ilyen gyújtogatást a szaru nagyon súlyosan megolvadhat a hatan. Ezen bokrok gyújtogatásának az az oka, hogy kell a legelő, a birkák ugyanis beleakadnak ezekbe a szúrós bokrokba. A természetes élőhely még egy nagy veszélye a birkataposás.

Mindenféle kétszikű növénnyel ellátott sziklakert jellegű terepek mutathatnak példát a terráriumok létrehozásához, berendezéséhez. Nagyon sok kalciumot igényelnek, azért sem mindegy, hogy milyen talajon élnek, mert pl. a (kókuszrost, fenyőkéreg, tőzeg, pellet) talajok csúszkálnak a teknős lába alatt és az izmait, ízületeit elfajulttá teszik. Rengeteg növényen gyalogolnak, széna, kakukkfű. Megpróbálhatjuk koppintani, mészkövek lehetnek benne, ha lehet olyan kőzet, amin megáll a víz, és tudja iszogatni. Cserjéket, búvóhelyeket érdemes beültetni, hogy a komfortérzetük meglegyen, hogy ne legyenek állandóan a szemünk előtt, tudjanak elbújni.

Alapvető dolgok terráriumnál:

• Nem annyira ügyesek, de ki tudnak mászni. Tapasztalataim szerint a dalmát alfaj a leginkább szökésre hajlamos. A szabadtéri terráriumot határoló kerítés alatt rendkívül ritka, hogy átássa magát, nálam max 10 cm mélyre vannak süllyesztve a határoló elemek, és eddig egyetlen alkalommal sem szökött meg teknős a kifutó kerítése alatt.

 

• Úgy kell megépíteni, hogy a környezetéből egy kicsit kiemelkedjen, tehát egy nagy esőzés esetében se állhasson meg a víz, ne fulladjon meg az állat.

 

• Kertben tartásnál ügyelni kell, ha kutyával együtt van tartva. A teknős nem kutya közelébe való, a leggyakoribb baleseti halálok görög teknősöknél a kutyatámadás.

 

Huplis hát: szárazon tartás eredménye. Ellene lehet tenni párásítással, úgy hogy a teknős háta is legyen vizes vagy szabadon tartással, élő növények között tartva. Emellett a megfelelő táplálék is szerepet kap a páncél szabályos fejlődésében.

Ha valaki a szabadban tartja a teknősét, akkor november felé közeledve a teknős elássa magát a föld alá, ekkor vagy kiássuk és bevisszük valahová telelni, de szerencsésebb, ha kint hagyjuk a föld alatt. Ha amellett döntünk, hogy a szabadban hagyjuk őket a télre, akkor fontos őket avarral vastagon betakarni, kb. 40 cm avar. Egyrészt bomlik, hőt termel, másrészt szigetel, ezáltal elkerülhető, hogy fagy érje őket a talajfelszínhez közeli rétegekben.

Vigyázni kell, hogy túl ne hűljenek. Ha a maghőmérsékletük 2°C alá esik, akkor nem megfagy, hanem jelentkeznek náluk olyan betegségre utalótünetek, amik csak erre vezethetők vissza, pl. a központyidegrendszerük sérülésekor a mozgásuk válik rosszá, általában akkor kanyarban közlekednek, a másik a látórendszer sérülése, a szemlencse zavarossága, megvakulhat, vagy kancsallá válhat. Ha elásta magát a teknős és be van takarva avarral, akkor ez nem fordul élő.

Általában április utolsó hetében kezdődik a tojás rakás időszaka. Ez természetesen az időjárástól, és az adott terület éghajlati körülményeitől függ. Az előző hetekben, a tavaszi párzás semmiféle szerepet nem játszik a tojásrakásban, mert a teknősök tüszőérése ősszel van, egy évben egyszer érnek. A szaporítóképleteket elraktározzák, folyamatosan termékenyülnek a tojások. Elég, ha 4 évente találkoznak  hímmel.

A tojások lehetnek sterilek terméketlenek vagy fertilisek (termékenyek). Érképződés csak fertilis tojáson van, sterilen nincs. Ha 75% kikel a tojások közül az jónak számít. Az arányt nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen jól voltak teleltetve, hogyan voltak táplálva, mennyire stresszmentesen voltak tartva a szülők. A megfelelően tartott, jó kondícióban lévő állomány tojásai közül akár 90% feletti is lehet a kelésarány. .

Az első év a legkritikusabb a teknőstartásban, az első évben mutatja fajlagosan a legnagyobb növekedést, de ekkor is lehet a legjobban elrontani.

Tartáshiba:

Papagáj csőr, akkor alakul ki, ha nem rostban gazdag a táplálékuk.

A teknős szaru  rétege nagyon érzékeny, vékonyabb, mint az emberi köröm, és ha szárazon tartjuk akkor a csont fejlődése és a szaru fejlődése nincs szinkronban, ekkor alakulnak ki a nagy huplik, ezért fontos, hogy kellőképp párásítsuk a teknősöket.

A jól tartott teknősön, ha végig húzzuk a hátán az ujjunkat, a szarupajzsok határait nem is vesszük észre tapintással, tehát mintha csak rajzolva lenne.

 

Táplálékok

• Nem növényi táplálékok
• Növényi táplálékok.

Nem növényi táplálékok

Amikor a teknősök kikelnek a föld alatt, mire feljönnek a föld alól, sok földet megesznek óhatatlanul. Vannak olyan tenyésztők, akik papír tojástartóban keltetik ki az állatokat, azok ettől a nagyon értékes dologtól megfosztják a kis teknősöket és így csak a szikanyagból visszahúzódott táplálék van bennük kikeléskor, ami egyébként elég, csak sokkal jobb ha föld is lehet a pocakjában.

Továbbá akár a saját tojáshéját is megeheti miközben kel ki, ezzel Ca-ot visz be a szervezetébe. Nem növényi takarmány, és a legkönnyebben hozzáférhető takarmány a fehér apró házas csigák. Nagyon veszélyes az állati fehérje túladagolása. Mészköveket, mészporokat a csontképződés miatt nagyon fontos, hogy kapjanak. Szépiával is segíthetünk, hogy egy kicsit több ásványi anyaghoz jussanak. Dögöt is esznek, de nem szabad sokat adni neki, mert a veseköszvény következtében elpusztul tőle. A görög teknősök ürülékevő állatok, a fajtársaik székletét, de más állatok ürülékét is megeszi. Ez akkor veszélyes, ha paraziták is vannak benne, akkor a teknősben is tanyát vernek a belső élősködők.

A víz nagyon fontos számukra is, napi rendszerességgel tudnak vizet venni magukhoz, ha szerencsések, akkor találnak maguknak valamilyen állóvizet egy-egy eső után, másik lehetőségük, hogy a leveleken lévő reggeli harmat, szabad szemmel szinte láthatatlan méretű vízcseppek vannak és van, hogy ezek olyan pici vízcseppek, hogy meginni nem is tudja, de az orrukon keresztül is fel tudnak venni, szippantani vizet.

Terráriumban itatóedénynek egy sziklalap is jól funkcionálhat, a lényeg az, hogy legyen lehetőségük inni. A gyakori vízben áztatás a legújabb megfigyelések szerint inkább ártalmas, mint hasznos. Sok esetben a két-háromnaponta áztatott, és alaposan leromlott kis teknőcök számára az jelentette a felerősödést, hogy leálltak a teknős gazdik az áztatással, és inkább a vegetációs vízben gazdag rostos levelek etetésére vették rá állataikat. A túlzásba vitt áztatás feltételezésem szerint „kilúgozza” a teknősöket, a beöntésként megélt áztatás hatására olyan tápanyagokat is ürítenek, amikből az ásványi anyagoknak ideje se volt felszívódni. Az ivás lehetősége nagyon fontos, ha időnként a kloákán keresztül is vehet fel vizet, az remek, de ezt nem szabad túlzásba vinni.

 

Növényi táplálékok

Ha normális táplálékot kap egy teknős, akkor nem tud elhízni.

Akkor hízik el egy teknős, ha olyan táplálékot kap, ami nem neki való, tehát pl. állati fehérjét.

Aktív periódusban (a téli hibernációt nem számítjuk a táplálkozásnál) a teknős testtömegének 4%-nak megfelelő növényt fogyaszt el egy nap, ha szárazanyagra vonatkoztatunk. Egy 1 kg-os teknős 30-40 g táplálékot képes egy nap megenni. Egy teknős nagyjából a saját térfogatával megegyező táplálékot képes egy nap megenni.

 

Honnan gyűjtsünk táplálékot a teknősök számára?

Ahol gyanús, hogy növény védőszert használnak, azokat a helyeket el kell kerülni. A teknősök a növényi mérgekre nem érzékenyek, tehát mérgező növényeket ehetnek, de a kemikáliák veszélyesek lehetnek számukra. Az útszéli szép nagy pitypangok esete becsapós, mert CO₂ trágyázást kapnak a sok kipufogógáztól, tehát ezt is kerüljük. Illetve kerülni kell a védett növények leszedését is, mint pl. a borzas szulák, ami nálunk nagyon ritka növény.

A saláta, uborka, paradicsom, banán azt sejteti, hogy megfelelő táplálék a teknősök számára, valójában az ásványi anyag összetétel nem megfelelő, nem kedvező és ezzel etetve hamar elpusztulhatnak a teknősök.

A lényeg, hogy minél többféle kétszikű növénnyel lássuk el, az elfogyasztott növényi részek is különbözők lehetnek az egyes növényeknél.

A rostban gazdag táplálék előnye, hogy dolgoztatja a teknőst, a nyakát, a lábizmait, amikor megették, akkor a bélműködésüket is megdolgoztatják, ami nagyon fontos a számukra.

Virágok: A fogságban tartott teknősöknek nagyon sok gyümölcsöt adnak enni, ami nem ideális, és sokkal kevesebb virágot adnak nekik enni, mint amit természetes közegében találna.

A gyümölcsöt időszakosan eszik, pl. mikor érik a Balkánon a szeder, akkor rengeteget esznek, de ez csak egy időszak, nem ez az általános. Az összes elfogyasztott táplálékuknak 2-3%-nál nem több a gyümölcs. Az élőhelyükön nem is nagyon találkozik gyümölccsel, inkább virágokkal.

Gyökerek: A görög teknősökre annyira nem jellemző, de pl. a pitypang gyökerét szívesen elrágcsálják, rengetegféle ásványi anyag van benne.

A pipacs, közismerten mérgező, az alkaloidok, amiket tartalmaz idegmérgek. A teknősök idegrendszere azonban fejletlen, míg más állatok számára mérgező, a teknősök bármilyen mennyiségben képesek megenni.

Nagyon jól tudja, hogy számára mi az, ami mérgező, nem fog olyan növényt enni, ami gondot okoz a számára.

A szúrós növények sem zavarják a teknősöket, gond nélkül megeszik, pl. a kaktuszok értékes rostanyagot, vitamint jelentenek számárukra.

 

A pozsgások esetén megjegyzendő:

A magas oxálsav tartalmú növények, az oxalát, ha a növényekkel bekerül a teknősök szervezetébe, akkor a Ca-t kalcium-oxaláttá alakítja és ez a vegyület a teknősök számára felvehetetlen, nem tudják hasznosítani. Ha utána bármilyen mennyiségben próbálunk Ca-ot adni, nem fog segíteni. Az oxalát nagy mennyiségben mérgező is, ezért a magas oxalát tartalmú növényeket érdemes elkerülni. A fehér virágú növényeknek általában alacsonyabb az oxalát tartalma, mint a sárga virágúaké. (Fehér varjúháj, deres varjúháj). Kövirózsákat is pl. szívesen eszegetik.

 

Vannak olyan növények, amelyeket csak bizonyos stádiumban fogyasztanak (mivel a különböző stádiumokban különböző anyagok vannak benne) pl. ilyen a Salátaboglárka, melyet szívesen eszik, ameddig el nem kezd virágozni.

További fogyasztható növények:

• paszternák,
• nefelejcs (természetben sok faja előfordul, csak az a lényeg hogy ne legyenek táp-oldatozva, permetezve),
• sövényszulák(a szulákok mérgező növények egyébként, de a sövényszulák hatóanyaga sokkal alacsonyabb),
• falevelek, (pl. eperfa levele, cseresznyefa levele),
• madársóska (megeszi, de vigyázni kell vele az oxálsav tartalom miatt),
• virágpor (B-vitaminban gazdagok, étvágyukat fokozza) ,
• sziromlevelek (Ca-ban gazdagok általában),
• gyümölcsök(az a baj h foszforban gazdagok, a Ca-ot foszfáttá köti meg),
• pitypanglevelű zörgőfű,
• mézvirág, harangvirág (300 fajta él a Balkánon),
• parlagi zsombor,
• csillagfürt,
• komlós lucerna,
• árvácska félék,
• pitypang (minden része),
• galambbegy saláta,
• rukkola,
• cikóriasaláta (növény védőszer veszélye fennáll),
• fűveket (egyszikű) jellemzően épp a görög teknős kedveli a legkevésbé a szárazföldiek köréből, de a tavasszal, illetve az aszályos nyár után frissen sarjadó leveleket eszegetik.

 

Felmerül a kérdés, hogy télen csak salátát tudunk adni a teknősöknek? A válasz természetesen az, hogy nem. A következő növényekkel „átvészelhetjük” a téli krízist is:

• tyúkhúr (annyira nem szeretik, de nem lesz tőle semmi bajuk),
• pipacs (ősszel csírázik, virágzás előtt a mérgező hatóanyagok nincsenek jelen),
• fehér here,
• kakukktorma (télen a hó alól lehet gyűjtögetni),

Illetve be lehet szerezni olyan vetőmagokat, amik teknős takarmány vetőmagok, pl.: lándzsás útifű, olajretek. Ládába vetve megfelelő téli élelmet jelenthet. Varjúhájat lehet cserépben tartani, odaadni a teknősöknek, majd elvenni, regenerálni, majd amikor újra kihajt visszatenni nekik.