Kínézete:
A Dendrobates tinctorius azureus vagy magyarul azúrkék famászóbéka, nevét a lélegzetelállító kék színéről kapta. Teste azúrkék színű, amit fekete foltok tarkítanak, ami együtt hálószerű mintát eredményez, de létezik olyan színváltozat is, ami már szinte csak kéknek mondható, a fekete pettyek ritkák és csak tűszúrásnyiak. Kifejlett mérete 3,2-5,1 cm körüli, tehát a tinctoriusok közül a nagyobb testméretűekhez tartozik.
Rendszertan:
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Nyílméregbékafélék (Dendrobatidae)
Nem: Dendrobates
Faj: D. tinctorius
Alfaj: D. tinctorius azureus
Mint a fenti táblázat is mutatja az azureusok a nyílméregbékafélék családjába tartozik, és azon belül Dendrobates tinctorius-ok (festőbékák) egyik alfaja, de régebbi kiadványokban még Dendrobates azureus-ként említik, csak a 2006-ban sorolták be a tinctoriusok közé. A nyílméregbékák nevüket a bőrükben található méregről kapták, amit a természetben elfogyasztott rovarokból nyernek ki. A színezetük azért ilyen élénk, kirívó hogy felhívja a ragadozók figyelmét, arra hogy nem ehető. Szerencsére a terráriumi tartása teljesen biztonságos, mert a hazai eleségállatokból nem tud méreganyagot előállítani. A méreganyag a vadon fogott állatokból is kikopik néhány év alatt. A Dendrobates nem tagjai szerepelnek a CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről) “B” mellékletében, ezért a fogságban született szaporulat csak Eredet igazolással értékesíthető!
Élőhelye:
Eredeti élőhelye Suriname, Brazíliai és Francia-Guyanai határvidékénél lévő kb. 600 m-rel a tengerszint felett található Sipaliwini szavannát tarkító erdős részekben van. Élőhelyén a patakokkal tarkított sziklás részeken illetve azok vonzáskörzetében található meg, ahol kedveli a sziklák mosta üregeket, barlangokat, de megfigyelések szerint fára is mászhatnak. Nappal aktívak, éjszakára visszahúzódnak a vízmosta üregekbe, a fák gyökerei közé vagy az avarba, esetleg a fák odvába. Szerencsére elég bátrak, nem félősek, sokat mutogatják magukat, nem bújnak el még akkor sem, ha a terrárium közelébe megyünk. Igényli a 80-95 százalékos páratartalmat ezért naponta legalább egyszer permetezni kell a terráriumukat. Élőhelyén nappal 22-27 °C, éjszaka pedig 20 °C körüli a hőmérséklet. A 27-29 °C-ot csak néhány napig viseli el, az efölötti hőmérsékleten pedig csak néhány óráig marad életben.
Takarmányozása:
Az etetésük csak élő eleséggel történhet, ami lehet kis- és nagy röpképtelen muslica, napos tücsök, babzsizsik, ugróvillás, fehér ászka, pikkelyke stb.. A babzsizsiket csak a nagyobb egyedek tudják megenni, míg az ugróvillás tipikusan a kicsik indítóelesége, de természetesen a nagyon is elfogyasztják, annyi csak hogy nekik inkább csak kiegészítésként célszerű adni. A fő táplálék a muslica, illetve ha kellően szökés biztos a terrárium, akkor a napos tücsök. A babzsizsik, eléggé zsíros eleség szóval azt csak heti 1-2 alkalommal adjunk nekik, illetve a soványabb békákat (pl. néhány napos elutazás miatt) elég gyorsan jó kondícióba lehet őket vele hozni. A békákat napi 1-2 alkalommal célszerű etetni, a lényeg hogy mindig legyen előttük néhány kósza eleségállat. Az eleségállatokat minden esetben vitaminporozni kell, ami úgy történik, hogy egy etetőpohárba borsszemnyi vitaminport szórunk és néhány körkörös mozdulattal összerázzuk az eleségállattal, ezután kiönthetjük a pohár tartalmát a békák etetőtálkájába. A koplalást rosszul viselik, de egy jól táplált kifejlett egyed, néhány napot simán kibír. Arról hogyan vadásznak íme, egy kis videó:
Nemek megkülönböztetése:
Az ivarérettséget 12-18 hónapos korukra érik el, de a nemeket a gyakorlott szem már 8-10 hónapos korukra meg tudja különböztetni. Négy jegy van, amit figyelembe kell venni: az első az hogy a nőstényeknek kisebb az mellső lábukon a lábujjpárnájuk, ellenben a hímeké nagyobb és gyakran szív alakú. A második jegy, ha oldalnézetben megnézzük őket, akkor a nőstények hát íve szögletesebb, míg a hímeké kerekebb. A harmadik segítség az, hogy a nőstények sokkal hosszabbak, nagyobbak, mint a hímek. A negyedik jegy pedig az, hogy a nőstényeknek jóval nagyobb a has körfogatuk, a hordozott peték miatt. Kihangsúlyoznám, hogy ezeket a jegyeket együttesen kell figyelembe venni, de csak azonos tartási feltételek mellet tartott, egyidős békák összehasonlításánál mérvadóak, mert például egy sovány nőstényt lehet tévesen hímnek, vagy egy kövérebb hímest is lehet tévesen nősténynek azonosítani, ha csak a has körfogatot figyeljük meg. A legpontosabb eredményt szaporodáskor lehet kapni, ugyanis a hím hívja a nőstényt, a nőstény pedig petéket rak. Remélem az alábbi képek (képre kattintva galéria nyílik) segítenek a nemek beazonosításában, illetve egy korábbi dendrobase.hu-s korábbi cikkünk is hasznos lehet: A nemek meghatározása I.
Szaporodásuk:
Mint már írtam az ivarérettségüket legkorábban egyéves koruk után érik el, de ez nagyban függ a táplálásuktól is. Az ivarérett hímek gyakran hívják a nőstényeket, főleg estefelé illetve kora reggel. A hívó hangjukra talán a legjobb utánzószó a pírregés, mindenesetre nagyon távol áll a hazai békák “brekegésétől” vagy a “kuruttyolásától”. A hangjuk zümmögésre emlékeztet, alig halható, úgyhogy ezeket a békákat nyugodtan tarthatjuk akár hálószobában is. Amikor elcsendesül a város zaja akkor is csak fülelve veszi észre az ember. A hangjuk itt hallható:
Ha nőstény kellően petés, akkor válaszul a hím hívására a mellső lábával elkezdi annak a hátát simogatni. Ezek után a hím elvezeti a petéző helyre, ami lehet egy félbevágott kókuszdió, amin van egy kis bebújó nyílás vagy egy virágcserép stb. A búvóhelyre 4-10 petét raknak amit kocsonyás burok véd a kiszáradástól. A természetben a hím visszajár és nedvesítgeti őket, majd ha már kikeltek, a kis ebihalakat 1-1 vízzel teli broméliatölcsérbe teszi.
A kicsik felnevelése:
Terráriumi körülmények között a petéket elvesszük a szülőktől és magunk neveljük fel. A petéket kelésükig napi rendszerességgel permetezni kell, de úgy hogy a víz szintje a még véletlenül se lepje el őket. A petézés után 10-18 nap múlva a kikelő ebihalakat, mivel kannibál természetűek, egyesével külön-külön kis vízzel teli edényekbe kell tenni. Az etetésük jó minőségű száraz díszhal eleséggel történhet. A vizüket néhány naponta érdemes cserélni. A végtagok közül először a hátsó lábak fejlődnek ki, majd később a mellső végtagok is előbújnak. Amikor már kint van mind a 4 lábuk és a farkuk is elkezdett visszahúzódni, akkor célszerű áttenni őket egy olyan dobozba, ahol van víz illetve száraz rész is a kimászáshoz. Amint kimásztak a vízből (a petézéstől számított ~3-3,5 hónap) és a farkuk is eltűnt meg kell kezdeni az élő eleséggel való etetést. Mivel ilyen idős korban még csak körömnyi nagyságúak (mint a lenti képen), ezért csak az ugróvillás jöhet szóba. Később, ha már egy kicsit nagyobbak, akkor meg lehet próbálkozni az apró muslicával is, illetve ahogy nőnek jöhetnek szép sorban a nagyobb élő eleségek is. A fejlődésük az alábbi képeken követhető nyomon:
Szociális viselkedés, társítás:
Az azureus-ok békésen megférnem más méretben és habitusban hasonló nyílméregbékákkal, annyi hogy ha félénkebb vagy kisebb fajtával szeretnénk, őket egy terráriumba rakni akkor nagyobb terráriumban kell gondolkodnunk, valamint több eleséget kell nekik adni, hogy jusson a gyengébbeknek is. Ha szaporítani szeretnénk, akkor csak azureus-okat tartsunk együtt, elkerülendő a nem kívánt hibrid egyedek létrejöttét! Mivel az élőhelyük fogyása miatt veszélyeztetettek, ezért a cél hogy minél tisztább vérvonalakat őrizünk, meg ezért semmiképpen ne keresztezzük a különböző fajokat vagy színváltozatokat! Lehet őket párban vagy csapatban tartani. Egy párnak ~45*45*45-es terrárium, míg egy 3-5 fős csapatnak már ~50*50*80-as terrárium megfelelő. A hímek jól megvannak egymással, nem mutatnak semmiféle agressziót egymással szemben. A nőstények viszont összekaphatnak, összetűzésükre leginkább az ad okot, hogy több nőstény is egyszerre akar petézni ugyanazzal a hímmel, ezért harcba szálnak érte. Ha csak ritkán fordul elő, nem probléma, nem tudnak egymásban kárt tenni, csak rendezik egymás közt az erőviszonyokat és ezzel helyre is áll a rend. De, ha a birkózás huzamosabb ideig tart, vagy sűrűn tapasztaljuk, érdemes változtatni csapatunk nemi arányán úgy, hogy kiveszünk 1 nőstényt vagy beteszünk 1 hímet, hogy ezzel csökkentsük a folyamatos stresszhelyzetet. Így könnyebben lecsillapodnak a kedélyek. A dominánsabb nőstény gyakran a vetélytársakra ülhet, átmászhat rajtuk, megtaposhatja őket, ezzel is bizonyítva a erőfölényét. Ez általában nem okoz gondot, de ha ezt a fürdővizükben, csobogójukban csinálja, akár balesetet is okozhat vele, vízbe fojthatja riválisát(szerencsére nálam ilyen még nem történt, de van akinél már előfordult). A csajbunyóról itt látható egy 2013-as videónk:
Szöveg és fotók: Rekuszbrekusz & Halivadék
https://rekuszbrekusz.
Felhasznált irodalom:
Kovalcsik Géza bácsi Terrárium magazinban szereplő cikke
Lötters, Jungfer, Henkel, Schmidt – Poison Frogs – Biology, Species & Capative Husbandary
Amanda and Greg Sihler – Poison Dart Frogs
http://www.tinctorius.ch/
http://www.dendrobase.hu/nemek-meghatarozasa/a-nemek-meghatarozasa-i (eredetiben: http://www.joshsfrogs.com/catalog/blog/2011/10/how-to-visually-sex-dart-…)
http://www.cites.hu/