Elterjedése:
Északkelet-Madagaszkár. A faj típuspéldányát egy Port Leven nevű településen gyűjtötte Charles Coquerel, aki elsők között vizsgálta Madagaszkár rovarvilágát. Ez a település ma már nem szerepel a térképeken, de Sava régió legészakabban fekvő félszigetén volt, Nosy Manomboy sziget mellett. A fogságban tenyésztett populáció azonban csaknem 50 km-rel északabbról származik, Diana régióból, Montagne de Français-ról. 2007-ben egy német, Frank Glaw és egy svájci kutató, Moritz Grubenmann hozta be Európába.
Jellemzői:
Látványos faj. A hím testhossza 125-150 mm. Színe kék, a combok alsó fele narancssárga. A nőstény nagyobb, 180-210 mm. Közép- és utótorát piros, tüskék borítják, melyek vége fekete. Mindkét ivar szárnya csupán körömnyi, fekete, a közepétől a szegélyig pedig piros.
Tartása, tenyésztése:
A faj a természetes élőhelyén szélsőséges viszonyokhoz alkalmazkodott, ami nagyban megnehezítette a „trópusi” botsáskákhoz szokott tenyésztők dolgát. Az alább ismertetett technológia, több tenyésztő eredményin és saját kísérleteken alapul, melyet alátámasztanak a természetes élőhely klimatikus adatai is.
Északkelet-Madagaszkáron az év felében gyakorlatilag nem esik az eső. A kifejlett állatok a négy csapadékosabb hónap vége felé szórják a talajra a tojásaikat. Ezek mérete kis mértékben változhat, a nőstény méretének függvényében. Általában 5-6 mm hosszú, 2 mm széles. Viszonylag szárazon kell keltetni, hogy a tojások közvetlenül ne nedvesedjenek át, ugyanis nagyon könnyen bepenészednek. A természetben a tojások a száraz évszak közepén kelnek ki, amikor csapadék nincs, csak hajnali pára. Ezt kell nekünk is utánozni. E nélkül a kikelő lárvák közül sok beleragad a tojáshéjba. A keltető-doboz legyen áttetsző, mivel a lárvák nappal, főleg a reggeli órákban kelnek, szükségük van a fény és a sötétség napi váltakozására. Az inkubációs idő 4-5 hónap. Nekem egy apró lyukakkal sűrűn ellátott műanyag salátásdoboz vált be, melynek tetejét belülről finoman párásítottam reggelente, ügyelve arra, hogy a petékre ne cseppenjen víz, csak egy kis permet. Keltető közeget nem használtam. Bruno Kneubühler svájci tenyésztő kis dobozban szárazabb homokra fektetve, moha alatt és párás keltetőben, néha párásítva a mohát ért el jó sikereket. A keltetési hőmérséklet nála 20-23°C volt, nálam 25°C. Kelés utáni napon a lárvák, az Extatosoma tiaratum és Phyllium fajokhoz hasonlóan nyugtalanok, körbe járják a terráriumot, sokszor nehezen találják meg a tápnövényt. Ha elkezdenek táplálkozni, az előbb említett fajokhoz hasonlóan, lenyugszanak, a színül is rozsdavörösről világosszürkére változik. A lárvák szintén alacsony páratartalmat igényelnek, ezért őket nem, csak reggelente a talajt kell párásítani. Amikor közeledik az ivarérettség (közel 15 cm-esek az állatok) megnő a páraigényük. Ezt nálam egy elhullási hullámmal félreérthetetlenül jelezték. Ekkortól lehet párásítani az egész terráriumot, akár naponta kétszer is. Nappal is aktív, ideges természetű állatok. A terráriumnak jól kell szellőznie és érdemes teljes spektrumú fényforrással megvilágítani mivel a faj érzékeny a fertőzésekre.
Tápnövényei a szeder, málna, salal, tölgy és az eukaliptusz.
Az élőhelyen uralkodó fontosabb klimatikus értékek:
|
január |
február |
március |
április |
május |
június |
július |
augusztus |
szeptember |
október |
november |
december |
|
|
Átlagos maximum hőmérséklet °C |
30 |
30 |
30 |
31 |
30 |
29 |
28 |
28 |
29 |
30 |
31 |
31 |
|
Átlagos minimum hőmérséklet °C |
23 |
23 |
23 |
23 |
21 |
20 |
20 |
19 |
20 |
21 |
23 |
23 |
|
Átlagos csapadék mm |
276 |
211 |
187 |
56 |
8 |
8 |
6 |
7 |
5 |
11 |
28 |
111 |
Irodalom és fényképek:
- HENNEMANN, F. H. & CONLE, O.V. (2004): Revision of the tribe Achriopterini Bradley & Galil, 1977, with the description of a new genus, three new species and a new subspecies from Madagascar (Phasmatodae: Phasmatidae: Phasmatinae). Mitteilungen der Münchner Entomologischen Gesellschaft, 94: 5-54.
- Svatek, S., Duin, S. (2001): Leaf-tailed Geckos, Brähmer-Verlang, p:48.
- Bruno Kneubühler
- http://phasmida.speciesfile.org
- http://www.phasmatodea.com